Page 1

Jó reggelt Magyarország

Jó reggelt Magyarország,

Hogy szólít szép gyermeked?

Mondja – e még: Édes hazám?

Mondja – e még: Kedves hazám?

Jó reggelt, mondom neked.

Az éjszaka tán már megviselt.

Ki köszön rád – e reggelen?

Duna völgyén, szép fekhelyem?

Jó reggelt Magyarország,

Hogy vannak gyermekid?

Teremnek-e még szép mezőid?

Zúgnak-e még a gépeid?

Szólj, szólj, ha kell

Az igazságnak van súlya,

Nem váltható aranyra.

Drágább az az aranynál,

Gondolkozz, és ne szóljál.

Hát szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

Szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

Az igazság a barátom,

Mindig szívesen látom.

Ki békét akar szólni fog,

Nem lát többé rossz álmot.

Hát szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

Szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

Nem igaz hogy nem tudtad,

Nem igaz, hogy nem láttad.

Tudjál róla, tehetnél.

Vélünk együtt jöhetnél.

Hát szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

Szólj, szólj, ha kell,

A csend az nem felel.

El kén’ indulni

El kén’ indulni, világot látni,

El kén’ indulni, új úton járni.

Új úton járni, társat találni,

Csüggedtnek, fáradtnak új erőt adni.

Szűk lett a város, mennék az útra,

Készülj barátom, ne várj a szóra.

Poros cipőben, fényes jó kedvvel,

Indulunk hajnalban, csörög a vekker.

Az emberek mások, a városok mások,

Hegyek közt járva nyájakat látok,

Minden mi élmény, egyre csak gyűlik,

A vándorló embert új álmok űzik.

Van új, hogy bajban, segítnek rajtam,

Nehéz az úton, száraz az ajkam.

Vándornak nyitva áll ország lakása,

Ég alatt békében nyugodt szállása.

Szervusz, ki hallgatsz

Szervusz, ki hallgatsz és vártál tár rám,

Kívánok jó napot dalban.

Ha elhiszed nékem, mit eldalolok,

Legyél a társam a dalban, legyél társam a dalban.

Gondold el egyszer, mi végre élsz,

Hová tart lépted a földön?

Maradjon nyoma mit egyszer elértél,

Követőd utánad jöjjön! Követőd utánad jöjjön!

Azt mondod néha, minek a szó?

Szavaink elmondták mások,

Később tán legyintesz, minek a dal,

De hangodat ne bízzad másra! Hangodat ne bízzad másra!

Állnál az útszélre, bárhova visz,

Utakról döntsenek mások.

Azt mondom néked, sosem mindegy,

Utadat ne bízzad másra! Utadat ne bízzad másra!

A dal, mint a szél, szabadon száll,

Nincsen kit nem ér el egyszer,

Kitárja ablakod és rádtalál,.

Hiába szegődnél ellen. Hiába szegődnél ellen.

Szervusz, ki hallgatsz és vártál tár rám,

Kívánok jó napot dalban

Ha elhiszed nékem, mit eldalolok,

Legyél a társam a dalban, legyél társam a dalban.

Azért van a fal

Azért van a fal, hogy megtudd, mi van túl,

Megtudd erős-e, régi e vagy új?

Annyi vagy te csak, mint karodban a vas,

Ha több az, mint a kő, a fal nem magas.

Azért van a szó, szólíts, hogyha látsz

Csendüljön a hang, ha új szóra vársz.

Nem hallom hangodat, ha benned marad

Annyit érsz te csak, mint legszebb szavad.

Azért van a dal, hogy hangod legyen

A falon túl is van, ki együtt énekel

A fal, a szó, a dal, visszhangozza már

Annyit érek én, mint folyókon az ár.

Hazára találtam

Mondták már rég nekem tiéd ez a föld,

Hazának gyermeke egy völgyet örökölt.

Régen nem értettem mit szeressek én,

Mi lenne énvelem, ha nem szeretném.

Jártamban keltemben megismertelek,

Így aztán megtudtam, hogy szeresselek.

Mint aki megtudta, minden az övé,

Mint aki megtudta nem árva többé.

||:Hazára találtam tudom milyen e föld

Tudom hova visz útja két folyó között:||

Érzem már, hogy dobban benne élő szív,

És tudom, mire kér, engem hogyha hív.

Csak engem szólíthat, ha nehéz a sora,

És velem koccinthat, ha jól terem bora.

Látom már arcodat, hogyan nézel rám,

És hogyha kérdezel, magyar szót szól szám.

||:Hazára találtam, tudom milyen e föld.

Tudom hova visz útja két folyó között. :||

Bölcsőd és szemfedőd mondja neked a vers

Itt élned, halnod kell, engem úgy szeress.

||: Hazára találtam tudom milyen e föld

Tudom hova visz útja két folyó között. :||

Nem rejtőzhetsz el

Halld a szívdobogást,

Halld a szívdobogást

A földön a rohanást,

Halld a szívdobogást.

A csendes víz tükörén,

Fodroz a félelem

A csendes víz tükörén.

Nem rejtőzhetsz el,

A radar rád figyel,

Nem rejtőzhetsz el!

Hová fordul a föld?

Riaszd fel a közönyt

Hová fordul a föld?

Kijön a térre a nép

Nézi a béke egét

Kijön a térre a nép.

Nem rejtőzhetsz el,

A radar rád figyel,

Nem rejtőzhetsz el!

Zászló

Minden felől fúj most a szél,

Oly nehéz, ha zászlót lengetnél.

Fúj keletről és süvít nyugatról,

Nincsen zár egy országnyi ajtón.

Átvonult már sok sötét sereg

Romok között hamis ígéretek

A szélkakas már nem is csikordul,

Vér és rozsda fogja, nem mozdul.

De a zászló az szent, ugye szent?

Alólad már sokan elszéledtek,

Örökre vagy egyszer visszatérnek.

Felejtenéd szakadt zászlódat,

Ünneplőbe lennél minden nap.

Akkor leng, ha erővel te tartod

Ne takard el előlünk az arcod!

Letűzném, de oly kemény a föld.

Ki hisz benne? Piros fehér zöld.

De a zászló az szent, ugye szent?

Nézz Kedves reám

Ó, most nézz Kedves reám, lássad, mit hoztam Neked,

Írtam egy új dalt talán, legyen több az éneked.

Hová tettem volna le, hogy a szél el ne vigye,

Megtudd, én most hol vagyok, merre járok.

Minden hang egy üzenet, jövök még, vagy elmegyek.

Négy határba szétviszem, négy határba éneklem.

Nem is tudod, ki vagyok, léted nékem mit adott.

Hogy adhatnám vissza én, ha bennem élsz már.

Botorkáló csillagok rajzolják az égboltot,

Nincs szabályos rajzolat, figyeld csak az utamat.

Szabályok közt nem vagyok, csak kivétel maradok,

Mi volt fontos tenéked, én se kérdem.

Kicsiny Magyarország

De sok úton indultál, vissza sosem fordultál.

Volt, hogy út vitt jó felé, volt, hogy szél vitt baj elé.

Volt, hogy szakadék széle várt, kevés volt, ki az élre állt,

Akkor kondult a vészharang, Kicsiny Magyarország.

Mondd nékem, hogy bízhatok, mondd, hogy nem magam vagyok,

Mondd, hogy más is megszólít, mást is közös gond szorít!

Nem vagyok tán egyedül, a sötét ég is felderül,

Reád süssön újra nap, kicsiny Magyarország!

De sokszor volt sötét ég, sokszor mondtad nem elég,

Sokszor árva volt fiad, kiadták az utadat.

De sokfelé szórt a szél, de sokszor eltévedtél,

Hitted: mindig van egy út, kicsiny Magyarország.

Sokan szólnak magyar szót, sokan kívánnak minden jót.

Itt te határnak születtél, megkérdik majd, mit tettél.

Több, ki magyar szót felel, mint akit e határ ölel,

Mindnek kívánj minden jót, kicsiny Magyarország!

Csillagfényes kis hazám

Csillagfényes kis hazám,

Négy égtáját bízta rám.

||: Hosszú rögös földúton

Egyre messzebb utazom. :||

Erőt vártam egy csillagtól,

Csengő hangot dalától.

||: Csillag ércet ad nékem,

Abból öntöm énekem. :||

Ércből öntött zengő dal,

Eldaloltak el, hamar.

||: Hangom kinn a téren szól,

Visszatérek utamról. :||

Csillagfény, míg leértem,

Sárrá olvadt kezemben.

||:Másképp szól az énekem,

Rekedten és csendesen. :||

Indulj el szép hazádba

Indulj el szép hazádba, indulj el!

Bízz erődben s utadban indulj el!

Lásd a nap a hegyen túl, másik tájra alkonyul,

Más a földje, de egy az ég, indulj el, indulj el!

Tárj hazádra ablakot, indulj el,

Képzeleted eloldod, indulj el,

Láthatárad minden nap, lépteddel új arcot kap,

Utad színes szivárvány, indulj el, indulj el!

Álmok, házak, ablakok, indulj el!

Tájak, vágyak, városok indulj el!

Mind-mind néked köszönnek, ajtót nyitnak a vendégnek,

Jó barátként köszönnek, indulj el, indulj el!

Az est hűvös, sátrad áll, indulj el!

Erdők - mezők ágya vár, indulj el

Mecsek selymes lankáin, Duna széles partjain,

Bárhol jársz is rám találsz, indulj el, indulj el!

Jó estét Magyarország

Mondom, Jó estét neked, Magyarország,

Legyen nyugodt álmod és jó éjszakád.

Legyen nyugodt álmod, pihenj jól,

Ébredj frissen, dolgosan álmodból.

Reggel harang kondul, visszhang száll,

Több is elveszett már Mohácsnál.

Ne kondítsatok meg újabb harangot,

Nem lesz kevés, tudom jól, mit rád hagyok.

Mondom, Jó estét neked, Magyarország,

Kérded: Meddig tart még az éjszakám?

Talán hosszú lesz, talán ki tudja még,

Minden reggel nem lehet tiszta ég.

Jó estét jó éjszakát két gyermekem.

Ne gondolkozzatok még a híreken.

Reggel felkelünk, és újra indulunk,

Déltől sötétségre érve álmodunk.